NÖVÉNYEK KÁRTEVŐKKEL SZEMBENI ÖNVÉDELMÉNEK VIZSGÁLATA

Szerző: Spohn Márton 11. oszt. Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium Mentor: dr. Riedel Miklósné Hobinka Ildikó

A növények egy nagy csoportja, de különösen az ajakosak családjába tartozó fajok képesek különböző vegyületek kibocsátásával elriasztani kártevőiket, illetve azok ragadozóinak helyszínre csábításával védekezni a támadások ellen. Ezen jelenség biológiai-ökológiai szempontból jól dokumentált, a szakirodalom viszont csak igen kis mértékben terjed ki a kémiai háttérre. Kutatásom során szakirodalomazás keretében feltérképeztem a furanolabdánok - ezek a vegyületek bírnak önvédelmi jelentősséggel - bioszintézisének egyes fázisait, és egy sor ellentmondást, melyek a szakirodalomban felmerültek. Célom egy olyan elmélet felállítása volt, mely feloldja ezeket az ellentmondásokat, és általánosan leírja a jelenség kémiai mechanizmusát. A kutatás keretében két növényen (szúrós gyöngyajak, peszterce) végeztem kísérleteket, melyek magukban foglalták növényi kivonatok készítését, a kivonatok, és származékaik vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatát, valamint az ELTE-vel kiépített kapcsolat révén gázkromatográfiával kötött tömegspektroszkópiás megfigyeléseket is. Az eredmények alapján felállított elméleteket számítógépes modellszámításokkal támasztottam alá. Növényélettani mikroszkópiás vizsgálatokat is végeztem, a biokémai elméletek növényélettani keretek közé ültetése érdekében. A kutatás eredménye egy új reakcióútra tett javaslat, mely megmagyarázza az önvédelmi vegyületek tartós tárolásának és gyors felszabadíthatóságának módját is. A kutatás eredményeinek nagy mezőgazdasági jelentőssége lehet, hiszen az önvédelmi vegyületek kémiai hatásmechanizmusának beható vizsgálata új, hatékony, kevésbé környezetterhelő növényvédő szerek kifejlesztését teszi lehetővé.